2015. június 14., vasárnap

Sokszor úgy tűnik dolgozom, pedig nem!

A mai bejegyzés megszületése már régóta foglalkoztatott!
Régi tagok nyilván emlékeznek, hogy régebben sokkal közvetlenebbek, barátibbak voltak a bejegyzéseim, de aztán, ahogy nőtt a blog népszerűsége úgy nőttek a negatív emberek is a blog életében, akik mindenbe és mindenkibe belekötöttek, ha épp barátibb, személyesebb volt egy bejegyzés akkor szinte már-már az életembe szóltak bele, viszont ennek következménye lett az, hogy semennyire nem láttok bele az életembe!














Jogos a kérdés: Miért is kellene belelátnotok az én életembe?

Azért, hogy tudjátok miért nem kaptok hétvégente választ a leveleitekre és hogy nagyjából képbe legyetek nagyjából mikor és hova kell írni, hogy egyáltalán lássam a leveleteket!



Most nagyjából elmesélem nektek, hogy hogyan alakul egy napunk (bár most ez is borulni fog lehet, mivel elkezdődött az ovimentes időszak)!

Szóval reggel én kelek jó korán, hogy a gyerekeknek összekészítsem a ruhát, elkészítsem a reggelit és hogy időben leérjünk az oviba! 
Nagyot ott leteszem, majd a kicsivel hazajövünk és elvégzem a háziasszonyi kötelességeimet!
Majd a szokásos napirend következik, ami egy majd két éves és egy kiscsoportos ovis mellett adott! 
Körülbelül délután fél négy után vagyunk újra hármasban és onnantól pörgés az élet ezerrel! 
Ilyenkor eszembe sem jut bekapcsolni a gépet, persze van úgy, hogy muszáj! 
Tudjátok milyen hamar elment Árminommal is az itthon együtt eltöltött három év!? Én nagyon féltem ezt az időt és csak annyit veszek el belőle, amennyit feltétlen el kell! 
Inkább az alvásra szánt időmet rövidítem, mint a gyerekeimmel töltött időt, ám vannak olyan kihívások (most is épp szembenézek eggyel, amiről még nem beszélhetek), amiket el kell vállaljak! 

Miért? Magam miatt, a blog miatt, a gyerekeim miatt és a későbbi terveim miatt, amiket sajnos nem tudok megoldani csak, ha az a gyerekeimmel töltött időből veszek el, de ilyenkor nekik nagyon jó kis felügyelet van szervezve olyan emberekkel, akiket szeretnek és a külön töltött idő nekik inkább buli, de ezt  nyilván nem tudom és nem akarom mindennap eljátszani, csak ha épp egy nagyobb projekten dolgozom, mint például az RTL klubbos szereplésem vagy az OLX kampányában való zsűrizésem vagy a mostani projektem!



Akkor hogy posztolok mégis egész nap a Facebook oldalra?

Facebooknak van egy funkciója, amit nagyon szeretek az oldal bejegyzéseit illetően, méghozzá az időzítette bejegyzések, ez annyit tesz, hogy én megírom előre a bejegyzést, megadom az oldalnak, hogy mikor tegye nekem közzé a és, ha szerencsém is van épp rendben működik FB és teszi a dolgát! 

Szóval igen minden bejegyzés, a blogbejegyzést is beleértve az esti órákban születnek miután a gyerekeimet elaltattam!

Ennek viszont az a hátránya, hogy nem mindig tudok megfelelni nektek, mert van úgy, hogy egy nap száz új levelem is érkezik és este mire végzem a bejegyzésekkel, ami kb. 23-24 között van és másnap reggel 6-kor kelek általában nincs energiám minden levélre válaszolni! 
Az oldal értesítéseket már nincs is időm megnézni, de ha lenne sem látnám mind, hiszen a Facebook 99 értesítést tárol nekem összesen, ami sokszor fél óra alatt összejön, ezekbe benne vannak a lájkok, megosztások, stb.!
Ezért kérek mindenkit mindig, hogy üzenetet írjatok nekem, de ezt is úgy kalkuláljátok, hogy nem fogok tudni azonnal válaszolni! 

Mellette dolgozom egy webáruház beindításán, hiszen vagytok páran, akik rendszeresen megkeresnek és kívánságokkal bombáztok engem, amit még ha az éjszakáimba belefér elvállalok! 

Mindemellett elég nagy társasági életünk is van sok-sok baráttal, akikkel egy buli az egész életünk, így nem csoda talán, hogy este már néha úgy gépelek, hogy nem látom a monitort, ha elírási hiba illetve kicsit értelmetlenebb mondatok vannak a bejegyzésben ez ennek köszönhető, ezért is nem tudom vállalni a megbízásaimat csak úgy, ha a gyerekeim addig mamáéknál buliznak, ami ritkán van és nekik az egy tök jó buli! 



És így a végére egy másik fontos dolog! Most ez tényleg egy nagyon személyes info! Az eddig nagyobb megbízásaimnál lánykori nevemet használtam, mivel a férjezett nevemet túl hosszúnak találtam és nem akartam senkivel kicseszni, viszont ez több családtagom is szóvá tette és én is picit úgy éreztem, hogy ezzel "letagadom" a férjem, így jutottam egy olyan döntésre, hogy ezentúl a férjezett nevem hosszúsága miatt azt továbbra sem szeretném használni, de átveszem férjem vezetéknevét, így született meg az új nevem: Jeles Edina! Szép, nem?

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Megosztás

LinkWithin

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...